Nem értek a fényképezéshez, és mint a művészet sok más területén, itt is sokszor csak a szubjektív véleményem alapján döntöm el, tetszik-e egy kép, vagy sem. Persze néhány alapvető szabállyal én is tisztában vagyok, valamicske még a világításról is ragadt rám, ám azt, hogy Lucile Godin képei miért fognak meg annyira, nem tudnám megmagyarázni. Ha mindössze egy szóval jellemezhetném őket, úgy azt írnám: cs e n d e s e k. Portréi különösen megkapóak, és úgy ábrázolja alanyait, mintha azok már nem is egy emberi világban volnának. Engem különösen meghatott a "Laure" sorozat, mely egy idős nőt ábrázol, tényleg emberfeletti nyugalommal. Remélem a lenti képek a Ti kedvetek is meghozzák, és meglátogatjátok az oldalát.