Múlt héten pár napot San Gimignano-ban töltöttem apukámmal, és egészen véletlenül belefutottunk egy időszakos Elliott Erwitt kiállításba, mely két szempontból is nagyon szerencsésnek mondható. Egyrészt mert a múzeum állandó kiállítása elég szegényes volt és nem sok feltöltődést adott, másrészt mert megismerhettük a fotóművész munkásságát, mely annyira lenyűgöző, hogy a végén szinte alig akartuk otthagyni a kiállítóteret.

A terem végében egy TV rövid filmet sugárzott róla, melyből megtudhattuk, hogy Franciaországban született, majd az USA-ba költözött és dolgozott. Főleg embereket, és állatokat fényképez, elmondása szerint egyik kedvenc témája a kutya. A photoshop-ot pedig nem szereti és nem is igazán használja, bár belátja, hogy sokszor (pl. a reklámok esetében) szükséges.

Sajnos nem vagyok sem kritikus sem műértő, így nem is tudnám jól megfogalmazni, hogy képei mitől működnek annyira, de az biztos, hogy ránk nagy hatással voltak. Szerettem a pillanatokat amiket elkapott, a képek sokszor ironikus hangulatát, a jól megkomponált beállításokat, és a spontán elkapott jeleneteket. Ezeket nézegetve mintha egy egészen más világba csöppenne az ember, úgyhogy mindenképpen ajánlom a holnapjára kattintani, és egy kicsit elveszni ott.

Portréi között láthatjuk többek között Marilyn Monroet, Che Guevarat, J. F. és Jacqueline Kennedyt, Marlene Dietrich-et és bár a képek így is sokat mutatnak, én határozottan javaslom, hogy ha egyszer lehetőségetek lesz rá nézzétek meg őket élőben is.