Rendkívül kedves, és szerethető karaktereket rajzol, mégis ott motoszkál a fejemben a kisördög, hogy inkább csak a konyhám, mint a gyerekem - ha lenne - szobájának falát díszíteném velük. Nem tudom, hogy ez a figurák mimikájának, az ábrázolt környezetnek, vagy anyukámnak tudható-e be, akivel annak idején túl sok thrillert néztünk többek között gonosz babákról. Ti hogyan látjátok?